Eltűnő klasszikusok a fagylaltpultból.
Ha nosztalgiával gondolsz vissza a gyerekkorod fagylaltos élményeire, valószínűleg a sztracsatella és a velencei álom is ott szerepelt a kedvenceid között. A sztracsatella évtizedekig a fagyikínálat biztos pontja volt: a vaníliás-tejes alapban ropogós csokoládédarabok eleganciája igazi olasz klasszikusnak számított. A velencei álom pedig nevéhez méltón egzotikus, kissé citrusos, krémes ízvilágával hozott mediterrán hangulatot a balatoni naplementék mellé. Mostanra azonban mintha felszívódtak volna: egyre kevesebb helyen találkozunk velük, a fagylaltpultokat elözönlötték a trendi, sokszor színpompás, „TikTok-kompatibilis” újdonságok.
A Balaton partján járva idén már alig bukkan fel a sztracsatella, a velencei álmot pedig sok helyen még a pultos sem ismeri. A kínálatot egyre inkább a sós karamella, a mangó-maracuja, a pisztácia (legalább ezerféle változatban) és az olyan Instagram-barát nevek uralják, mint az „unikornis varázslat”. Nincs baj az újhullámos ízekkel, de közben lassan elvesznek azok a klasszikus fagylaltok, amelyekhez emlékek kötnek minket. Talán a retróhullám egyszer újra felszínre hozza a régi kedvenceket – de addig is marad a keresés és a sóvárgás egy kanálnyi sztracsatella után.
