Ritkán látható jelenetet rögzített egy éjszakai kamera Dél-Afrika területén: több afrikai harcsa elhagyta a vizet, majd hosszú percekig a parton mozgott, mintha „sétálna”. A felvétel nemcsak látványos, hanem tudományos szempontból is érdekes, mert az ilyen szárazföldi vándorlást ritkán sikerül dokumentálni.
20 perc mozgás szárazon
A különös jelenetet egy vadászház közelében működő kamera rögzítette a Naledi Bush Lodge környékén. A képsorokon több afrikai harcsa látható, amint kimásznak a vízből, majd nagyjából húsz percen át a parton mozognak, időnként visszatérve a vízbe. A történetről a IFL Science is beszámolt.
De miért „sétál” egy harcsa?
Az afrikai harcsák mindenevők: étrendjükbe gyümölcsök, magvak, vízi gerinctelenek és kisebb gerincesek is beleférnek. A parton mozgás egyik kézenfekvő oka a táplálékszerzés, de a szakértők szerint nem ez az egyetlen. Áradások idején ezek a halak képesek elhagyni eredeti élőhelyüket, elöntött területeken átvágva új vizeket keresni — vagyis időnként „vándorolni” is.
Nem egyedi trükk: más „járó” harcsák és extrém példák
A „szárazföldi halmozgás” az állatvilágban nem példa nélküli. Közép- és Dél-Amerikában egyes páncélos harcsák sajátos, „járó” mozgással haladnak a parton. Vannak még szélsőségesebben alkalmazkodott fajok is: például a Brazíliában emlegetett poszméhharcsa, amely csoportosan akár függőleges felületeken is képes feljebb jutni, illetve a „sétáló harcsa”, amely a szárazföldön is meglepően hatékonyan tájékozódik a szag- és ízérzékelésre épülő kemorecepció segítségével.
A harcsákon túl: „gyalogló” cápa a zátonyok között
Nem csak a harcsák között akadnak „sétáló” halfajok. Régóta vizsgálják a Hemiscyllium ocellatum nevű cápát is, amely sekély zátonyokon gyakran nem úszik, hanem uszonyaira támaszkodva „gyalogol” a tengerfenéken. Különlegessége, hogy alacsony oxigénszint mellett is életben maradhat: lelassítja az anyagcseréjét, csökkenti a szívverését és a légzését, sőt rövid ideig a részben kiszáradó zátonyok között is átvészelheti a kedvezőtlenebb körülményeket.
